Én ezt a bejegyzést már nagyon sokadszorra írom át. Elvégre az egyik kedvenc zenekarom vonja ki magát a választható programok közül, talán ezért nem megy. Pedig önszántamból írok a számomra nagyon kedves munkásságról.

Az első közös élmény, amire emlékszem, az egy Kultiplexes koncert volt. Szinte biztos, hogy nem terveztem sokáig maradni, mert korán kezdtem másnap munkahelyen (másnap hétfő volt, tehát betették őket vasárnap esti programnak), mégis ott voltunk legvégig. Jó volt a zene, ki voltunk éhezve rá, maradni kellett, még egy számot, még egyet, még egyet, és végiiiiig. Tán még sörért se mentem ki, végig ott kellett állni és állva örülni valami lelkesítően új-friss-üde dolognak. És ekkor volt igazán vicces a "so Friday I'll be dead" zárósor az egyik számban, mivel már a hetet úgy kezdhettük mindannyian, mint a rongybabák.

Ekkoriban rengetegszer hallgattam meg egymás után újra és újra a westernpop gumicukorballadákat az első albumról, nem tudtam abbahagyni. Elképzelhetetlen volt számomra, hogy és miként tud valaki ilyen atmoszférát kitalálni. És persze csodáltam a könnyed, ámde - gondolom - alaposan átgondolt dalokat elragadó egyszerűségükért is.

Úgy emlékszem, hogy még csak ezután a koncert után találta meg a zenekar Ágoston Bélát (aki Budai Ágoston), és annak a vége az lett, hogy együtt léptek fel a Trafóban. Azt hiszem, ott voltunk egy olyan West Balkános koncerten, amikor a zenekar ott ugrált Zubolyra a tömegben.

Bevallom, nekem az első album volt a csúcs. Azt szerettem az első albumban, hogy eléggé megfoghatatlan, játékos és elvont volt. Meg westernes és gumicukor. A második sokkal édesebb cukorka lett, de ettől még működött, láttuk. Szerintem Harcsa Veronikának az volt a csúcs pályafutása során (nálam tuti), annál jobban eddig semmivel nem szerepelt az én füleim előtt, illett is hozzá. Persze elsőnéhány szólóalbum se rossz tőle egyáltalán, sőt, jónéhány saját szerzeményű dala nagy kedvenc, de ezek itt még izgalmasabb számok a leveses lemezen. A twilight az the zoo ep összeszedettre és karakánra sikerült. Nekem tetszett. Bár igaz, hogy teljesen meglepődtem a hangulatváltástól, némelyikben mintha az egész dzsungel egy orgián lenne... és nagyon jókat lehet rá szobabiciklizni például :D A harmadik albumot nem annyira értem. Meghallgatás után egyből eldobtam, hogy ez bizony nem fog tetszeni sose. És bár sok album esetében ez megváltozik idővel, itt most arról számolhatok be, hogy nem változott semmi. Olyan négy szám tetszik róla és ez így is maradt.